Pata bajságok

Nem véletlenül kezdtem az egész blogolást EZZEL a poszttal, én nagyon komolyan veszem a saját és az általam használt lovak egészségét a fülüktől a farkukig, különös tekintettel a patájukra!

Szerencsére szuper, lelkes és lelkiismeretes kovácsunk van, Perge István Zoltán, aki nem csak jó szakember, de nagyon szivesen megosztja veletek a tudását.

Az egészséges pata kulcsa a megfelelő tartás!

Nem egy bonyolult összefüggés, hogy normális teljesítményt csak egy makkegészséges lótól várhatunk el. Amióta lovazok, számomra a 2 legnagyobb mumus a kehesség és a láb-pata problémák. Meggyőződésem, hogy mindkét probléma olyan, hogy lelkiismeretes odafigyeléssel,  a ló igényeinek megfelelő tartással a minimumra lehet csökkenteni az ilyen tipusú gondokat. A genetikai hajlamot sajnos nem tudjuk semmivel offolni, de rengeteget tehetünk azért, hogy kihozzuk a sajnálatos helyzetből a legjobbat, ha optimális tartás mellet is felmerülne.

Ilyen egy egészséges, frissen körmölt pata.

A pataproblémák a háziasítás óta folyamatosan kísértik a domesztikált lovakat - az evolúció sajnos egyszerűen nem  tud "felzárkózni" ahhoz, amennyire megváltozott a lovak életmódja.

Ezalatt  elsősorba a mozgásuk korlátozását értem - a napi egy óra koncentrált, nyereg alatti, vagy futószáras munka igen távol áll a sztyeppén való állandó vándorlástól, ahogyan a boxos, karámos tartás is...

A takarmány lekorlátozása, a  napi két-háromszori beszénázás és abrakolás még a kiegészítők adagolásával sem  tud felzárkózni ahhoz, amire az evolució szelektálta a lovakat - a kis energiatartalmú szállastakarmány folyamatos legelésére.

Az egészséges patákat úgy tudjuk leghamarabb elérni, ha biztosítjuk lovunk számára a lehető legnagyobb mozgásteret a nap 24 órájában. Ez a terület füves legyen, hiszen a lovak megjelenésük óta ilyen területeken vészeltek át sok millió évet és ehhez alkalmazkodtak.

A legelőn, karámban ne legyen törmelék, szemét, lyukak, gödrök, a földből félig kifordult gyökerek kiálló tárgyak, eldobált drótdarabok. Így kiküszöbölhetjük a mechanikai sérüléseket, vágásokat, szúrt sebeket, ficamokat. 

 A takarmányozás is nagyon szoros összeköttetésben van a paták egészségével, de erről később,  a téma megér egy külön posztot is.

A nyírrothadás

Ez a legtöbbször előforduló pata probléma a lovaknál. A pata középső kollagénes érzékszervének bakteriális megfertőződése. A baktériumok a mélyen elhelyezkedő részeken telepednek meg, az oxigéntől elzárt (anaerob) területeket kedvelik. A folyamatos mozgás hiányában a trágya és vizelet az alommal keveredve beletapad a lovak patájában és ott egy nagyon jó táptalajt biztosít a baktériumok fertőzéséhez. A nyírnak a két oldalán és közepén elhelyezkedő úgynevezett nyírbarázdában szaporodnak el, ami szűk és általában elég mély. 

Egyenes út a nyírrothadáshoz

 

A baktériumok a felső, kollagénes nyírtestet károsítják, ami málékonnyá, rosszabb esetben kenőcsös állagúvá válik, ami rendkívül bűzös. Ez sokszor fájdalommal és a ló sántaságával jár, mivel a külső környezetből szinte bármi megtudja sérteni a már kollagénes védőréteggel nem rendelkező nyírtestet, ami puha,erekkel és idegekkel átszőtt. 

"Klasszik" nyírrothadás. Aki látott már ilyet, szinte a szagát is érzi😖

A nyírrothadást a legjobb és a legegyszerűbb megelőzni a megfelelő mozgástér biztosításával, az alom tisztán tartásával, valamint egy jó kováccsal végzett rendszeres pataszabályozással.

Az első fázisa a mállékony nyír, majd rohadás, ami kenőcsös lesz, majd bűrös is a járat egyre mélyül és egyre fájdalmasabbá válik a ló számára. A legsúlyosabb formájából alakul ki a patarák. 

A mindennapi és alapos patapucolás - és ápolás elengedhetetlen, valamint a kezdeti tünetek megjelenésekor nyírápoló szerekkel a nagyobb probléma gyorsan megelőzhető. 

Ha már megvan a baj, kialakult a kirohadt nyírt sbc pasztát, vagy ,rézgálicot (“kék kő”) nyomkodjuk a problémás területbe. Mindkét vegyi anyag igen maró hatású, ezért minden alkalommal húzzunk gumikesztyűt! Sokat segíthet a gyúgyuláson, ha a nyírt a kezelés előtt betadin oldatos vízzel kimossuk.  Rendszeres pataszabályzás patkolókováccsal.

Már a szakszerű körmölés is rengeteget javít a helyzeten

Fehérvonal betegség

Ezt a pataproblémát gombák okozzák. 

Az egyik válfajánnál a gomba a patatokot és a patacsontot összekötő patairhát támadja meg. Ha felvesszük lovunk lábát és lemossuk, akkor láthatjuk, hogy a hordozószél és a talp közti fehérvonal az amit megtámadnak. Lentről indul a gombás fertőzés és onnan  halad felfelé, mindez alattomosan, különösebb tünet nélkül, hiszen kívülről nem látni, csak már ha nagy a baj. Ezt a problémát általában csak a szakember veszi észre, ezért szeterném újra hangsúlyozni, mennyire fontos a rendszeres szakember által végzett körmölés.  Ha nagy a fertőzött terület, akkor a szarutok kissebb -  nagyobb része leszakadhat, veszít lovunk a hordozószélből. 

Nem tűnik nagy gondnak az a kis felvált hordozószél, de bizony komoly bajt is jelenthet.

Fehérvonal betegség körmölés után - ha időben kezelve van, ennyivel "megúszható"

Egy másik változata magát a hordozószélnek azt a részét támadja meg, a szaruoszlopokat (oszlopok közti állomány) tartja össze azért, hogy egyszéges és erős felületen tudjon járni lovunk. Ha sikerült a pata megfertőződött, akkor láthatóvá válnak a rugalmas szaruoszlopok, amik ebben az állapotban már sajnos nem tudnak egységes, erős szarut képezni. Látszatra egy rojtos patát kapunk. 

 Ez azért már messze ne néz ki egy rendben lévő patának...

 

 Horror!!!😣 Elrettentő példa lvl 1000000

A fehérvonal betegséget szintén nem túl bonyolult elkerülni, egyszerűen ügyelni kell az alom tisztaságára, amivel meggátolható a gombák elszaporodása. Érdemes kerülni a forgács és a fűrészpor alomként való használatát, mert ezek a gombák melegegágyai.

Ha megvan a baj, a fertőzött terület naponta történő teafaolajos ecsetelésével lehet a leghatékonyabban felvenni a harcot a gonosz gombákkal. Ebben az esetben a patkó felütése tulajdonképpen kötelező, rengeteget segít egyben tartani a patát. 

Van, amikor már a patkolás sem segít, figyeljetek oda a megelőzésre!!!