A mi sztorink

Hello mindenki!

Arra gondoltam, kezdő bejegyzésként megosztanám veletek a mi sztorinkat Jázminnal, elvégre minden blog részben személyes történet is.

Kezdjük az elején, azzal, kik is vagyunk mi tulajdonképpen.

A lovaglás nem magányos sport, hanem nyilvánvalóan PARTNERSÉG, így, csupa nagybetűvel. Nem mesélhetek magamról csupán egyesszámban, hiszen ketten vagyunk: Jázmin, a lovam és én.

Jázmin egy 2003-ban született, Magyar Sportló származású, de nullásra sütött, Carisma II. apaságú gesztenyepej kanca😊

Én pedig Zsuzsi, nagyjából 10 éve aktívan lovagló abszolút nem tehetséges hobbylovas😜

A kettőnk közös sztorija már 10 éve, hogy elkezdődött, egy hideg decemberi  napon, amikor néhány hónap lovaglás tanulás után költözés miatt új lovardát kerestem.

Annyira higgadt, türelmes és okos, kedves és empatikus. És gyönyörű. Az a típus, akinek túlzás nélkül mindeni a csodájára jár.

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy nekem szerelem volt első látásra. De tényleg. Számomra Jázmin testesíti meg a tökéletes lovat - minden hibájával és lovaglási nehézségével együtt.

Néhány év iskolaló-kezdő lovas kapcsolat után megadatott nekünk egy hosszabb, gyönyörű és idilli időszak, amikor úgy lovagolhattam, MINTHA a sajátom lenne.

Ez az idill három és fél évre kényszerűségből megszakadt, ám tavaly augusztusban valami hihetetlen és felfoghatatlan szerencsének köszönhetően megvettem. 

Életem első lova életem lova lett.💕

Fotó: Katona Szilvia, Szabó Vivien, Csorvási Nóra😗

Ki a lótulajdonos három legjobb barátja?

Nos, igen... a lótartónak nem ám a lova, vagy a lovai a legjobb barátai. (A lovak élete értelmei😍😍) Nem bizony.

Akkor kik azok akiknek, akiknek kézzel készített mézeskaláccsal kedveskedik karácsonykor és a legfinomabb, frissen főzött kávéval várja, ha találkoznak? Akinek a  száma a kedvencek között szerepel, akinek minden körülmények között felveszi a telefont és alig várja, hogy bármilyen szivességet tehessen?

Ez a három ember az edző, az állatorvos és a kovács.

Már mint, ha  tényleg felelősségteljes lótartó vagy.

Lovasként, lótartóként és lovasoktatóként is sok olyan esetbe futottam már bele, amikor ha nem vagyok abban a kivételesen szerencsés helyzetben, hogy van jó edzőm, állatorvosom és kovácsom, akitől bármikor kérdezhetek, lettem volna bajban...

De kivételesen szerencsés helyzet lenne ez csupán? Valójában nem, csak szándék, szervezés és utánajárás kérdése az egész.

Úgy tervezem, hogy rendszeresen írok posztokat mindhárom témában. Gyakorlatias, használható, kézzelfogható kis anyagokra gondolok.

Miről olvasnátok szivesen?:)

Zs