Mit adunk át az új lovas nemzedéknek???
Nem esett eddig szó még erről a blogon, de amellett, hogy lovas és lótulajdonos vagyok, lovasoktatóként gyerekeket is tanítgatok lovagolni.
A közelmúltban megjártuk az első versenyünket két csodás kis lovas fiúmmal és imádnivaló ló társunkkal, akinek higgadtságáért és megbízhatóságáért nem tudok elég hálás lenni.
Sok mindent láttunk és tapasztaltunk, szerencsére elmondhatjuk, hogy jó élményekkel jöttünk haza.
DE "sikertelenül" és ami engem illet nagyon rossz szájízzel.
A srácaim 1 éve lovagolnak, abszolút hobbystaként, mert tetszik nekik ez a világ és nagyon szeretik a lovakat.
Mit várok a lovasomtól ételet első versenyén?
Felkészültünk a tőlünk telhető legjobban és konkrét, határozott céllal mentünk oda. Töviről hegyire átbeszéltük előtte, mi fog ott történni, mire lehet a pályán és a lótól számítani, milyen szempontokat szeretném, ha szem előtt tartanának. Ezek nem voltak túlontúl bonyolultak:
1. Szeretném, ha biztosra mennének,olyan jármódban teljesítsék a pályát, amiben biztosan, hiba nélkül végig tudnak menni. Ha lassúak, nem baj, ha pályát tévesztenek, vagy leesnek, az annyira nem jó.
2. Szép és pontos lovaglást szeretnék látni, semmi kapkodás és eszetlenkedés.
3. Tapasztalatot szerezni megyünk, nem nyerni. A helyezés, kupa, szalag a jó lovaglás eredménye és nem a célja.
Felkészültél, mit fog a gyerek másoktól látni?
Már a melegítő pályán jöttek a nagy meglepetések, amikor látták a srácok, hogy a szintén induló gyerekek egy nagy része hogyan lovagol - nem csak a melegítőben, hanem a pályán is.
A rugdosás, rángatás pálcázás teljes tárházát láthattuk aznap a "hú ez csúnya"-tól az "úgy üti a pónit a gyerek, hogy legszívesebben leszedném a lóról két nyakleves kíséretében"-ig. Egy gyerek versenyen!!!!!!
Sziszegve mondtam a fiúknak, hogy ha ilyet látnék tőlük, azzal szégyent hoznának rám. De nem igazén kellett cizellálni nekik, hogy mi a baj a látvánnyal, mert felháborodva mondták nekem maguktól, hogy sajnálják azokat a lovakat.
Önmagában már ez elég lett volna nekem aznap a megbotránkozáshoz, de igazán akkor kezdtem el húzgálni a számat, miután lovagoltak a fiúk és megkapták a kis stíluspontjaikat 2 egyébként hibátlan (!!) pálya után némi szóbeli értékeléssel együtt.
Objektív bírói értékelés, de milyen értéket közvetít?
Ha van alkalmas bírói hozzáállás ahhoz, hogy elvegye a kedvét a lovaglástól ez az volt. Mindkét srácom bőven alapidőn túl ért célba, ami tény, járt érte a pontlevonás, ezzel nem volt semmi baj. De hogy kezdő ügyességiben induló gyerekeket csak nagyon flegma stílusban kritizálni kellene, azzal nagyon nem értek egyet.
Nyilván, egy versenynek az az egyik célja, hogy külső, szakértő szemlélő objektív visszajelzést adjon a hibákról, hiszen ez segítség (lenne) abban, hogy min kell a jövőben javítani.
De mi az már, hogy egy amatőr kezdő versenyszámban SEMMI dícsérnivalót nem talál a bíró egy gyerek kemény munkájában??????
De megfigyelhető volt a tendencia, hogy valamiféle idő és "hatékonyság" alapú volt a bíró pontozása. Mindegy hogyan, csak hiba nélkül verje, rángassa végig a lovat a gyerek a pályán minél gyorsabban. Nem "csak" nyíltban, de a stíluspontokat is ez alapján adogatta. Egyszer sem hallottam, hogy szólt volna azért, ha a gyerek csak az "erőből húzom a szárat, majd csak arra megy a ló" szársegítséget ismerte, és úgy hajtotta a lovat, mint más a hintát. Ne már!!!!
Mélységesen elszomorított ez a hozzáállás, mert a lehető legkárosabb üzenetet közvetíti a gyerekek felé, akik meggyőződésem, hogy nem a kupa miatt lovagol, hanem, mert szereti a lovat.
És az, hogy arra van nyomva, hogy az eredményért tárgyként használj a lovat, katasztrofális.
Ez a
Nyilván ehhez kell a saját edzői akarat is.
Nálunk a ló társ, érték, minden más szempont csak azután jön
Az én srácaim jó élménnyel zártak, tetszett neki a verseny, jól érezték magukat a lovon és miután átbeszéltük, hogy hogy érezték, hozták-e azt, amit előzetesen megbeszéltük, már tudták névértéken kezelni a teljesítményüket. Szerencsére az elmúlt 1 év munkájának köszönhetően az ő fejükben a csirája sincs meg annak a gondolatnak, hogy ha ők is úgy csinálnák, eredményesebbek lennének. Mert megvan nekik, hogy mi a fontos.
De azt érzem most, ők csak cseppek a tengerben
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, saját tapasztalataitokra ebben a témában!!!
